i’m coming home to los angeles.
N.
i’m coming home to los angeles.
N.
szép.
N.
A húsod édesen megroppant a fogam alatt… szeretetből haraptalak. Eleinte madár voltam. Szárnyaimmal kedvesen, végigkarmoltalak. Szemeidben könnyek szeretkeztek, ahogy arcodba vérvörös árkokat csókoltam. Örömödben sírtál, hogy végre bántottalak, vagy csak megijedtél? Mondtam volna, hogy ne félj, de a rég összeforrott hegek ordítva repedtek szét, tépett varratok húzódtak el testem elől bordó bársonyfüggönyökként. Meglepetés! Lehullott a lepel, ami mögött végig ott voltam én. Ástál egy mély gödröt, beledobtál és rám építettél egy házat. Most mit teszel mikor az a halvány árny kit magadba temettél csak úgy feltámad? Eleinte madár voltam, és gyenge gyűlölettel mardostam kezed, arcod, lábad. De vadállat lettem és elveszett…elköltözött belőlem minden alázat. Nem karcolgatom a bőrödbe a nevemet, hogy végre megjegyezd és nem simogatok a fogaimmal apró krátereket. Ütlek mostmár…üvöltve, gondolkodás nélkül szemeimben földöntúli fény ragyog. Látod már végre, hogy ki is vagyok? Ne félj! Lassan mély völgyet vágok haraggal a mellkasod alatt, és ellopom onnan az összes érzést, ami irántam maradt. Aztán lassan elmúlik…lassan csak emlék lesz vad tombolásom. Előbb múlt leszek, aztán egy kísértet, végül egy lidérces álom. De talán egy reggel felkelsz majd, és megfestesz engem. Vagy kottába hajlítod merev, fénylő testem. Bevarrod a szívedbe vájt kis sebet, rám nézel majd és csak nevetsz. Én pedig kibontom szárnyaimat, mint egy soha el nem olvasott levelet, és repülök veled az életünkön elkent gyűlölet felhők felett. Monoton egyenesek alakulnak bennünk minden percben körökké, mert ilyenek voltunk, vagyunk és leszünk mindörökké. d.
ott akarok lenni, ahol ezt a klippet forgatták.
d.
d.
most.
d.
adjuk hozzá ezt is, Dóri ezt neked küldöm.
ez most olyan szerda délutáni
N.
dejó fejek és California
Noár.
You go
Wherever you go today
You go today
When I’m walking brother don’t you forget
It ain’t often that you’ll ever find a friend